ÉS MINDEN, ÚJRA JÖN A TÉL...

2021. október 30. szombat, 06:23 + az idézőjelhez

/www.liveinternet.ru/VtACy8063/8494e73P/Yaq-J-ZEB28skkklLCSnPBaj3ZGVPmkq-64haeAvTs9nLl9Mk7dMC1asSawJJZwMCWPW3EhRCVnSdZ2TIbz8LnB7XlITkBeqiLP8l_6EVi5VIq-xJo58SYr-hclAf87NVTy9fcXUXohz4"" target="_blank">https://www.liveinternet.ru/VtACy8063/8494e73P/Yaq...clAf87NVTy9fcXUXohz4"); background-position: 0px 100%; background-size: initial; background-repeat: repeat-x; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">

És mégis, újra jön a tél! És a hó még hever, nem siet elolvadni, S a sötétben újra megjelennek a házak, amelyek sírni akarnak a hidegtől. És a levegőben újra hópelyhek szállnak, Kellemesen érintik az arcot akaratlanul, És ismét hóvihar fenyeget a hírekben: Érzékelve és érzékkel közeledik a tél. És nekem úgy tűnik, hogy a világon nem minden egyforma, Mintha a föld tengelye megfordult volna, Kicsit korábban, kicsit később - sőt - csekélység, És aggódunk érte. Hiszen azt hitték - az ősz nem múlik el egyhamar, Mintha rajtunk múlna valami az életben, Mindennek megvan a maga ideje, mindennek megvan a maga sora, Ráadásul a tél csak közelebb hozza a nyarat. © Copyright: Irina Rasshivalova