• Авторизация


ildikocsorbane 30-10-2021 20:42 к комментариям - к полной версии - понравилось!


“@ ♡ .... ÉVSZÁZADOKON KERESZTÜL KERESTELEK ..

 

2021. október 29., péntek 07:36 + az idézőjelben

/www.liveinternet.ru/k1J4R3Z97/d5ae6aSjslD/XqYBpPUSKsaKiI7DiUtgiYfim7aqm2Mnz59CJHVaBFVqiAWkn2aE6rB_MZo4K23Uwj3TIh7AicxBlmCalQqOBN9x1vS2BLpAXEPEQEtI5EPLZpCz8Z8j7hDRzyI3WITarEhW7dKnUs"" target="_blank">https://www.liveinternet.ru/k1J4R3Z97/d5ae6aSjslD/...DRzyI3WITarEhW7dKnUs"); background-position: 0px 100%; background-size: initial; background-repeat: repeat-x; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">
 





 



Évszázadokon keresztül kerestelek, hideg csillagok suttogásán keresztül. Egy holdfregattról álmodtam, a ködök mögött láttam egy szakaszt... egy csendes kikötőt, ahol a hajód örökre a fenéken horgonyzott. Ebben a kikötőben, titkos világokban már régóta vársz rám.
Fekete macskaként futott, kúszott, kilencedik életét élte, átment a tükrökön, tanulmányozta a belsejét és a jelentését. Egyedül bolyongtam a homokban, a nap viharaitól fulladozva, a sziklák éles peremén sétáltam, még mindig a hozzád legközelebb eső utat keresve. Tudtam, hogy valahol vagy, te is kerestél mindenhol, éltél kilenc-hat életet, voltál valaki, és megváltoztattad az álcádat. Annak a novembernek a szürke freskóin egy bronzlevél volt bevésve, éverei ezüstösek, akár a legboldogabb arcok ráncai.
Évszázadok óta kerestelek, haldoklom, újjászülettem, és utánad rohantam, és igyekeztem gyorsabban utolérni...
Ez a találkozás hó a fején, fagyott hegyi hamu fanyar ízével, mint egy nyugtalanító és zavaros álomban - az
utolsó szerelem csendes susogása ...



Tudom, hogyan
őrülnek meg a sors lassú tánca alatt,
Hamuvá égve az őrületben
Álmok keserű szilánkjain.
Tudom, hogyan őrülnek meg,
amikor egyedül maradsz
S a lélek szabadságra szakad,
De nem vagy az úrnője.

Tudom, hogy megőrülnek,
Ha álmokban kezdesz élni,
Akkor kinyitod a szemed,
És megjelenik bennük a félelem.
Tudom, hogyan őrülnek meg,
Ha önmagukkal veszekednek,
És dobog a lélek, mint a ketrecben,
Földi héjában.

Tudom, hogyan
őrülnek meg a szerelem édes ölelésében,
és féltékenység vágja szemüket,
elfelejtik mondani: Bocsánat."
Tudom, hogyan őrülnek meg,
Amikor nem tudod, mit élj
És sírsz egész éjszaka reggelig,
hogy elnyomd a fájdalmat a lelkedben



Szerelem volt, így ... egy csendes susogása álmok,
Hogy megpördült a vakító fény a sápadt hold ..
Egy pillanatra a szíve elengedni a fájdalmat a bilincsek,
mert egy álom voltál megint ott ... A

hold apró töredékek csengetésétől roskadozott,
Boldogságomat széttépett gyöngyök szála szórta szét
Mintha szeszélyből ... „Nem jövök vissza hozzád!” ..
Hajnalnak engedett az éj, a a nap fényes csipkéje..





Csörgő húr... gonosz visszhang - szavak
hirtelen hátracsaptak a duzzadt ajkakon,
arcán kicsúszott esőcseppek - szakad,
karcolja meg a csuklóját, akár egy éles pohár...

törődés...szeretem a padlólapok gonosz csikorgását, a
közömbösség cseppek áramló életet
Promelknuv húrja - idegenek,
egy repedt prizma fényes fénye villogó ...




Miért, mondd, elhalványulsz?
Megint abbahagyta a harcot?
Te vagy a Szeretet, az üdvösség, tudod!
Nélküled mindenki morog a sorson!

Feljön! imádkozom! Tudsz!
Vesd le a szomorúság és a vágy béklyóit!
És a szerelem... Olyan félénken... Szemrehányóan
csak a szirmokat feszítette ki.

Finom, gyönyörű rügyek
Minden nap hamuvá változtak




... Csendben távozott... Csak nyögi:

Nem tudtak...

Nem együtt...

Nem együtt...



Szerzők - N. Gavanskaya, V. Bocharov, Accidental Spark
zene - Rybnikov-Theme of Love

 

вверх^ к полной версии понравилось! в evernote


Вы сейчас не можете прокомментировать это сообщение.

Дневник ildikocsorbane | ildikocsorbane - Дневник ildikocsorbane | Лента друзей ildikocsorbane / Полная версия Добавить в друзья Страницы: раньше»