OKTÓBER ELGONDOLKODVA NÉZ AZ ÉGRE, ÉS OKTÓBERBEN LEESIK AZ ÉG.
|
|
2021. október 8., péntek 17:13 + az idézőlapban
/www.liveinternet.ru/ezkkR8251/97dfcdZz8q/ZKo9dk9C0Ex4DbHP2Ry6ZhiTWsuK_bng2fHxoLXEctyvds75YF9JREu0TJqA2aRM8iKYzkjiXfU2HEImSHkuN3qtYisOTooOY1ac5dYlpXUejGvJoaOy9N2N9Y2i7kv_pknFkWlbWx0"" target="_blank">https://www.liveinternet.ru/ezkkR8251/97dfcdZz8q/Z...N9Y2i7kv_pknFkWlbWx0"); background-position: 0px 100%; background-size: initial; background-repeat: repeat-x; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">
Október elgondolkodva néz az égre, és októberben leesik az ég. És szürke, esős ködös szemekbe fullad. És furcsa - akár szomorú, akár álmodozó félmosolyba rejtőzik. A fagyott ujjak hegyén ég az ég, ahogy október, remegő kézzel, ködös ablakon vonalakat húz, amíg lélegzetének melege nem vezeti őket sehova. Vagy talán a mennybe?
Október úgy viseli az eget, mint egy kendő, amely a haldokló tüzek ködéből és füstjéből kötött. De hogyan melegedhet fel az ég? Ó, hogy lehet, ha ez az októberi égbolt.
Október a legmélyebb, legmagasabb, legnehezebb, de a kedvenc hónapom.
/ Katerina Aksyonova /
|
|