AZ ESŐCSEPPEK MONOTON SZOMORÚ DALLAMOT CSAPNAK ...

2021. október 12., kedd 16:50 + az idézőlapban

/www.liveinternet.ru/ezkkR8251/97dfcdZz8q/ZKo9dk9C0Ex4DbHP2Ry6ZhiTWsuK_bng2fHxoLXEctyvds75YF9JREu0TJqA2aRM8iKYzkjiXfU2HEImSHkuN3qtYisOTooOY1ac5dYlpXUejGvJoaOy9N2N9Y2i7kv_pknFkWlbWx0"" target="_blank">https://www.liveinternet.ru/ezkkR8251/97dfcdZz8q/Z...N9Y2i7kv_pknFkWlbWx0"); background-position: 0px 100%; background-size: initial; background-repeat: repeat-x; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">

Az esőcseppek monoton szomorú dallamot ütöttek ki, és az utolsó sokszínű festékeket elmosták akvarellrel. Innentől kezdve az ősz csak a szürke fekete -fehérben terjed, és hűvös nyirkossággal és viszkózus csenddel borítja be a világot. Szürke ég, szürke házak, szürke fák szürke ágai - így rajzolja a november képeit ... És az eső kopog és kopog ... nem is a háztetőkön, hanem a lelkünkön, utolérve a melankóliát és a komor csendet hangulat ... A természet csendesen sír az elmúlt nyár miatt .. olyan gyorsan és mulandóan elrepült, arany őszről. Titokban várakozni valamire, ami mindent megváltoztat és mindent megjavít .. Ez elrejti a piszkosat és a többé nem szükségeset, eltakarja az eljövendő tél örök fehér fátylával ... Az egész világ megdermedt a várakozástól ... És csak a vörös berkenye a fürtök fényesen ragyognak az elrepült boldogság utolsó csókjával .... / Anna Koryagova /