ELMÚLIK AZ AUGUSZTUS, BEKOPOGOTT AZ ŐSZ ...

2021. augusztus 31., kedd 04:45 + az idézőlapban

/www.liveinternet.ru/q7yScd776/6000d6aL/nWCpk5xpKSj_8tkDA7Mk5BF2PxSngPj2HpFMy-v7HrnG8BXrLNFE_0wbs4-i-4r4y-VHfCmBJLDjx0xxedF3aoyxSeZpvTntW9NssdET14RwV59FtEJvBv7gmnt5ys3IZcM0CtkTFrz7o"" target="_blank">https://www.liveinternet.ru/q7yScd776/6000d6aL/nWC...nt5ys3IZcM0CtkTFrz7o"); background-position: 0px 100%; background-size: initial; background-repeat: repeat-x; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; font-family: Verdana; font-size: 13.3333px; text-align: justify;">

Augusztus a végéhez közeledik, az ősz kopogtat, a nyár távozik a távolból, elbúcsúztunk, Az erdő villámokkal villant reggel Keleten, Madárcsapat forog, útjuk sokáig vár. Az idő visszavonhatatlan, de ajándékként emlék, valakinek teher, valakinek elhallgat. Az augusztus fogy, a fiatalság távozik, valakinek lába van a kengyelben, valaki az életét tölti. A harmat megfagy, ködök reggel, az erdő sző okker és elpirul a zsinórra. Augusztus a végéhez közeledik, a nyár kiégett, a Szív szomorúan hajt, az emlék melegít. A harmat könnyekkel hull a fűre, Őszi temetők, csupasz tölgyesek. Nyikolaj Jacsenko